Én félek

Valaki kopogott. De nem voltál te.

Nem vártam senkit és mégis jött.

Az állandó árnyékom nem hagyott el,

magmaradt ott, az ajtó előtt.

Valaki nevetett. Így nem szoktál te.

Csak egy lehet ez, de nem hiszem.

De mennyire álom és mennyire lét,

ha súgja nekem: Vagy-e még fenn?

Valaki kiabált. A torkom volt az.

Fojtott a keze, a csókja fájt.

Csak mondjad meg nekem, hogy ez nem igaz,

sose voltál itt, se bántottál.